Facebook YouTube

A Sztori

2017-ben egy véletlen elcsípett beszélgetésnek lehettem fültanúja, amiben Angliában élő magyarok csaptak össze az itthoniakkal. Nem használnám a jelzőket, amivel illették egymást, nem méltó magyar emberhez, egyik nézőpontból sem. Mélyen megérintett, felkavart az eset. Olyannyira, hogy „ki kellett írnom magamból”.

Így született a „mindent elindító” dal, a Hazaváró. Egészen pontosan csak a szövege, mivel a dallam már 2014-óta lapult a fiókomban. Valahogy sosem jött ihlet a témára, de mivel tetszett a hangulata, néha el-el dúdoltam a gitárom kíséretében.

Azt már észrevettem az évek során, akkor jó a dalom, ha egy pillanat alatt kész vagyok vele. Amikor „csak úgy kiesik belőlem”, visz a sodrása, a rímek, a téma, és a dallam egységes harmóniája, hangulata. Ezután az „incidens” után is így volt. Hazamentem, tollat ragadtam és egy pillanat alatt kész volt a mű.

Egy jó hangú énekes barátomnak, Bedőcs Imrének mutattam meg a szerzői alap verziót. Azonnal megtetszett neki, megkértem énekelje fel. 2017 októberében történt mindez. Majd sodort az élet tovább bennünket, a megszokott módon. Mind a ketten kisgyermekes családapák vagyunk, így folyamatosan vannak fontosabb dolgok is az életünkben.

Mit szépítsem, nem kapkodtuk el, csak 2018 novemberében töltöttem fel
a demó verziót a Youtobe-ra:

Ennek következtében viszont többen felhívtak, megkerestek, hogy miért nem készítek egy klipet, mert a dal és a téma annyira “ütős”. Amatőr zenészként és dalszerzőként sosem vettem ezt nagyon komolyan, de tény, hogy jól esett. Nem is annyira a dicséret, a biztatás, inkább az, hogy láttam, az emberek hálásak ezért a dalért, mert ad nekik valamit. Talán csak megfogalmaz egy fájdalmat, amit kiénekelhetnek magukból, így talán megkönnyebbülnek… Ki tudja?

Közben „a véletlen” által megismertünk egy videóst, Illés Csabát, aki szintén beleszeretett a dalba, talán még jobban is, mint amennyire mi. Lelkesedése fertőző vírusként hatott ránk, így egy „öngerjesztő” folyamattá vált a Hazaváró. Azzal tisztában voltam, hogy egy komoly klip büdzséjét nem tudnám finanszírozni, így hittem is, nem is, a megvalósításban. Akinek csak lehet szétkürtöltem a terveimet és tettem a dolgom tovább.

2019 január elsején türelmetlenségi láz lett rajtam úrrá. Tenni akartam valamit, így reggel felhívtam Csabát… Elhívott magához, beszélgettünk… Arra buzdított, hogy írjak a téma köré egy színdarabot, sőt egy kisfilm sorozat ötletét is felvetette. Kitartott álláspontja mellet: „Cipi ez a téma túl fajsúlyos, ahhoz, hogy csak úgy elengedjük…” A párja Judit is mellénk szegődött, s a facebook oldalt kezdte managelni, s teszi ezt a mai napig önzetlenül. Hála érte!

Nélkülük biztosan nem vágtam volna bele ebbe a “lehetetlen küldetésbe!” Így utólag: ha tudom, mennyi kihívással és megmérettetéssel jár ez az út, talán soha nem kezdtem volna el. „Áldott naivságom” azonban belevitt a folyamatba.

Közben a klipről majdnem lemondtam. Teljesen elvesztem a hétköznapokban…

A dal demóverziója viszont közben hatással volt sok emberre, közöttük Szólláth Tibor, szülővárosom, Hajdúnánás polgármesterére is. Felajánlotta, nem csak az ő, de a város segítségét is. Ezután kezdtem el gőzerővel az érdemi szervezést, s ennek eredményeként, sikerült egy “rendhagyó” klipet forgatnunk a főtérén 2019. szeptember 21-én a városközpont körforgalmában, ahol kizárólag erre célra épült egy százfős színpad.

 Eme „extrém” tervemet amikor előadtam Tibornak, nagyra nyílt szemmel csak ennyit mondott: „Őszinte leszek, nem értem egészen pontosan mit is akarsz csinálni, de azt látom, hogy te nagyon hiszel benne. Cipi, csinálni kell! Én minden engedélyt megadok hozzá.” 😊

Küzdelmes hónapok következtek, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön. Láttam magam előtt a klipet mindvégig, de nagyon nehezen ment egyedül a szervezés. Maradandó értéket szerettem volna letenni a városnak, s minden hazaváró számára. Mennyire sikerült? Ezt talán csak az érintettek tudnák elmesélni.         

2019 júniusában egy facebook oldalt hoztam létre, Hazavárók néven, mivel kellett egy platform, ahol a tervemet tudom népszerűsíteni. Ma sem tudom, hogy is sikerült végül mindent összehoznom, hiszen több időm természetesen nem lett. Szponzorok után is kénytelen voltam házalni, mivel menet közben körvonalazódott a tényleges költsége az egész projektnek, s ekkor már nem akartam feladni. Egyedi arculatot terveztem, egyen pólót gyártattam az „élő kokárdához” (amiből aztán a jelentkezők hiánya miatt nem lett semmi), álmatlan éjszakák, közben itt-ott segítő kezek és őszinte emberek, egyengették útját a dalnak, akik meggyőződésből álltak az „Ügy” mellé. Ma is hálás szívvel gondolok rájuk. (a klip végén soroltam fel a nevüket)

2019. szeptember 21-én volt a forgatás napja. Akik ott voltak, azóta is emlegetik… Egy igazi, kisvárosi hangulatú, családias, össznépi szívdobbanássá lett bennünk, akkor és ott a Hazaváró. Fohászt küldtünk nem csupán a Magas Ég felé, hanem a világ minden pontjára, ahol honfitársaink élnek.

Csaba kitett magáért, 2019 karácsony első napjára elkészült a klip. Munkája mellett vágta az anyagot, de a szűkre szabott, alig két órás forgatási időnk is kihívást jelentett. Vágóképekben nem igen bővelkedtünk. Ennek ellenére, minden várakozásunkat felülmúlta a népszerűsége! A nézettség és a kommentek száma hiperbolikusan nőtt, szinte el sem hittem. A mondanivaló aktualitása valóban beigazolódott. A statisztikai adatok szerint nem csak az országhatárokat, de kontinenseket tört át ez az egyszerű kis dallam néhány hét és hónap leforgása alatt.

S hogy ez vészharang-e, vagy a nemzetünk feltámadásának harsonái, ez csupán rajtunk múlik!

Riport:

február 21, 2021